Köveskál története

A falu a kora középkor óta lakott település, mely a török uralom miatt elnéptelenedett. A község képét két templom uralja . Az egyik egy magaslaton álló a református, a másik a falu közepén elhelyezkedő katolikus. Mindkettő a 18. század elején épült, a törökök kiverése utáni évtizedekben.

 A helység előneve köves viszonyaira utal. Utónevét a honfoglaló "Kál" Vezér nevéből eredeztetik. 1291-ben említik először okleveleink, amelyekben egyházi nemesekről esik szó. A falu nagyobb része a veszprémi püspökség birtoka volt. 1430-ban püspöki községnek nevezték. A határában lévő szőlőhegy nagyobb része is a püspökségé volt.

   1548-ban az egész falut felégette a török. Nemesi része adót fizet a töröknek, püspöki részét ekkor már nem említik. 1700-ban lakatlan, csak 1711-ben jegyzik fel a pestisjárvánnyal kapcsolatban.

1828-ban mezővárosi rangot kap. Évi két országos vásárt rendezhetett. Magyar lakosságú, a XVI. században épült temploma helyén 1800-ban újat építettek. A reformátusok gyülekezete ebben az időben nagyobb, református és katolikus tanítója is van. Külön iskolaépületet a reformátusok tartottak fenn.

   

Mezővárosi rangját a XIX. század végéig megőrizte. I. Ferenc 1823-ban örök időkre megerősítette státuszát.  A XIX. század közepén még jelentős a szőlőtermelés, a század végére a szőlő azonban kipusztult. 

Ekkortól a fő bevételi forrást az állattartás és a gyümölcstermelés adta ( szilva, meggy, őszibarack, dió, mandula, alma ). 1910-ben a lakosság 80 %-a mezőgazdaságból élt, 11 %-a ipari tevékenységet folytatott. 25 iparos élet a községben, ami azt jelentette, hogy a vagyonosabb parasztság igényelte az ipari szolgáltatásokat.

   1542-ben 12, 1828-ban 76 nemesi családról történik említés. 1720 után jelentősen fejlődik a település. Virágzik a szőlőkultúra. 1873-ban 6780 hektoliter bor termett Köveskál szőlőiben. A bort saját kocsmájukban értékesítik. A Séd-patakon két vizimalmot is üzemeltettek.

   A kipusztult szőlőket 1935-re pótolták. Épületei még őrzik mezővárosi jellegét. Nevezetesek voltak kútjai, a Városkút és a Hajnal-kút. A község határában állt a középkori Sásdi falu, amelynek nevét a Sásdi-kút és a Sásdi pusztatemplom nevek őrzik. A háború után épültek középületei, vízvezetékei, burkolt utakat kapott. Termelőszövetkezete 1949-ben alakult, 1974-ben egyesült a kővágóörsivel. Állattartása és szőlőtermesztése borászata volt jelentős.

   
    1785-ben 823 lakosa volt Köveskálnak. Noha lassú ütemben, de az évtizedek során szaporodik a lakosság, a legmagasabb népességet 1890-ben érte el, amikor 1098 lakosa volt. Ezt követően fogy a lakosság, az 1890-es szintet többé nem éri el. 

   Az 1980-as évektől ötszáz alá csökken az itt élők száma, 1980-ban 483, 1997-ben 465 lakosa van. Különösen az ötvenes évektől jelentős az elvándorlás. A férfilakosság a távolabbi üzemekben, gyárakban keres munkaalkalmat.