A krónikánk szerint
Krónika
Köveskál számos emléket őriz a régmúltból, templomromokat, a népi építészet műemlékeit. Határában ritka természeti látványosság a különböző alakzatú sziklákból álló kővidék, az úgynevezett "Kőtenger", amelynek növényvilága is különleges. 
Mint a Káli medence minden faluja, Köveskál is ősi település: a Kál szó mindenütt Árpád egyik vezérére, Kál horkára utal. A medence falvait eleinte királyi és királynéi szolgák, vincellérek és udvarnagyok lakták.
A Káli-medence földrajzi középpontjában, településhálózatának szívében fekvő ősi falut mindenki felkeresi, aki a Káli-medencére kíváncsi. Nevét az itt megtelepülő, a Dunántúl nyugati részét birtokló honfoglaló törzs vezéréről, a főbírói méltóságot betöltő Kál horkáról kapta, kinek fia Bulcsu vezér megannyi híres hadjáratot vezetett Európában. A későbbi kisnemesi oklevelek és a családi hagyományok is erre az eredetre utalnak vissza.
A falut a XIII. századtól említik oklevelek. A XVIII. században pedig valószínűleg valamennyi lakója nemességet szerzett, mivel Nemes Köveskál néven fordul elő.
A falu a Balaton-felvidéki Nemzeti Park védett területéhez tartozik. A hajdani Sásdikál templomromja körül elterülő Sásdi-rét fokozottan védett területén számos igen ritka és festői vadvirágot, a település felett magasodó Fekete-hegy tetején pedig értékes reliktum növénytársulással rendelkező kis tavakat találunk.
A török hódoltság alatt a sokat szenvedő és többször szinte elnéptelenedő község mindig újra települt. Református kisnemesi lakói a középkortól fogva híresen jó bort termeltek. A falu településszerkezete a festőien egymásba torkolló utcáival, közeivel jelenleg is őrzi XVIII-XIX. századi hangulatát. Nem egy hajdani kisnemesi kúriája jellegzetes apró dombocskán helyezkedik el. Református temploma hatalmas műemlék épület.
Közelében fakad a már 1589-ben is említett Városkút nevű karsztforrás, amely a környékre jellemző mosóház épületében ered.
Mária Teréziától templomépítési jogot kapott a település, a környékről ide jártak istentiszteletre a reformátusok, mivel Köveskál artikuláris hely volt és a XIX. században a mezővárosi jogot is elnyerte. Az ún. Szégyenkő a református templom bejárata előtt található, ide állították a kisebb bűnöket elkövetett híveket vezekelni.
Katolikus temploma XIX. századi késő barokk emlék, amely egy kőfallal kerített mandulaligetben áll. Kapuján és homlokzatán középkori eredetű, valószínűleg Köveskál hajdani templomából való, vörös homokkő faragványok maradtak fenn. A község Katolikus templomát 1795-ben emelték. Mellette áll egy jellegzetes kisnemesi kúria, az ún. Kelemen ház, melynek pincéje a hajdani mezőváros börtöne volt. Főutcáján több rangos hajdani kisnemesi kúria áll.
A dobogó (Burnót) patakon működő négy malma, évente három vására, közte az augusztus 25-i Lajos-napi vásár is híressé tették. Búcsúnapja a Húsvét utáni hetedik vasárnap, Urunk mennybemenetelének ünnepe. A falusi turizmusba bekapcsolódó vendégváró házai, panziói, a július 19-20-a körüli Káli Borfesztivál és egyéb rendezvényei számos visszatérő látogatót vonzanak e csendes községbe. Szívélyes lakói kitűnő borral, jellegzetes népi lakóházakkal és csodálatos tájjal fogadják a pihenni vágyókat.
Látogasson el Ön is községünkbe! Várjuk szeretettel!
A falutól távolabb eső felső református temetőben több régi értékes sírkő mellett, egy 1776-ból való igen érdekes feliratú református papi sírkő áll ( Naszályi Száz István verses feliratú sírköve).
1823-ban I. Ferenc adja a vásártartási jogot és az ezzel járó mezővárosi rangot a településnek, amit a század végéig megőriz.
Köveskál határában, Kővágóörs felé volt az elpusztult Sóstókál falu, a Fekete-hegy oldalában pedig az egykori Töttöskál község. Emlékük a fennmaradt, a XII. századból származó román kori templomaik maradványaiban él tovább.
A faluban több népi műemlék is található. Érdekes ezek közül a község régi mosóháza, de figyelemre méltóak a felújított régi épületek is.
1823-ban I. Ferenc adja a vásártartási jogot és az ezzel járó mezővárosi rangot a településnek, amit a század végéig megőriz.
Köveskál határában, Kővágóörs felé volt az elpusztult Sóstókál falu, a Fekete-hegy oldalában pedig az egykori Töttöskál község. Emlékük a fennmaradt, a XII. századból származó román kori templomaik maradványaiban él tovább.
A faluban több népi műemlék is található. Érdekes ezek közül a község régi mosóháza, de figyelemre méltóak a felújított régi épületek is.
Rangos bortermelését az 1890-es években itt is végigsöprő filoxéra vész sem tudta meggyengíteni. A Fekete hegy oldalán ma is kitűnő borokat termelnek, jórészt olaszrizling fajtából.
A dobogó (Burnót) patakon működő négy malma, évente három vására, közte az augusztus 25-i Lajos-napi vásár is híressé tették. Búcsúnapja a Húsvét utáni hetedik vasárnap, Urunk mennybemenetelének ünnepe. A falusi turizmusba bekapcsolódó vendégváró házai, panziói, a július 19-20-a körüli Káli Borfesztivál és egyéb rendezvényei számos visszatérő látogatót vonzanak e csendes községbe. Szívélyes lakói kitűnő borral, jellegzetes népi lakóházakkal és csodálatos tájjal fogadják a pihenni vágyókat.
Látogasson el Ön is községünkbe! Várjuk szeretettel!